Nem publikált cikkek
Interjú Varga László Tanár úrral
Egészen pontosan mióta tanít az iskolában?
1971. szeptember 1. - Ekkor voltam ötöd éves matematika-fizika szakos hallgató és ekkor már feleségemmel együtt jöttem, aki szintén itt tanított egészen a nyugdíjba vonulásáig.
Mit gondol ez idő alatt mennyit változott a diákok magatartása, hozzáállása a tanuláshoz?
Diák volt már akkor is a diák és most is diák a diák. De van különbség. Akkor az iskola tanulóinak létszáma 250-300 között mozgott és sokkal jobb volt a tanár diák kapcsolat, mint most. A tanuláshoz való hozzáállás mindig az osztályoktól függött, legalábbis ami az én szakmámat illeti. Voltak nagyon lelkes társaságok és voltak amelyeket noszogatni kellett.
Különbség még, hogy az akkori diákok szívesebben és hosszabb ideig maradtak bent, akár egymással beszélgetni, akár bármi más tevékenységet végezni az iskolában, mint a mostaniak.
Az is megváltozott, hogy a mostani diákok céltudatosabban, jobban akarnak a továbbtanulásra koncentrálni. A korábbiak viszonylag tisztességesen dolgoztak, különösebben nem szakadtak meg, és ha kiderült, hogy továbbtanulásra alkalmasak akkor jelentkeztek és fel is vették őket már akkor is szép számmal.Miben fejlődött a legtöbbet a gimnázium, mint intézmény? Mi jobb, vagy más mint 50 évvel ezelőtt?
Háromszor nőtt meg az épületünk. A gimnázium kezdetekor azok a több méteres fák még csak suhángok voltak, vagy egyáltalán nem is voltak még az elültetett fák között.
Az, hogy mi jobb vagy kevésbé jó mint 50 évvel ezelőtt, az mindig a kor kívánalmainak megfelelő. Voltak nagy előrelépések, például az én szakmámban amikor a 111-es teremben egy tizenhat személyes fizika labor működött. Aztán a létszámnövekedés miatt ez megszűnt és ma már csak mint szakterem működik. Ám most, mint köztudott megint egy újabb, korszerű labor épül iskolánkban, tehát úgy gondolom egyáltalán nem maradtunk le korban.
Akkoriban más volt a tananyag, és mások voltak maguk az órák is. Voltak olyan tantárgyak, amelyek azóta már nincsenek, ilyen például a digitális technika vagy a technika. Ennek helyét később az informatika vette át. Volt olyan, hogy a délutánok során eszközkészítő szakköröket működtettünk és 39 éve annak, hogy az iskolában hangosítás és az ehhez kapcsolódó dolgok működnek. Ezeket mindig is a diákokkal csináltattuk és ez a mai napig változatlan.Előfordul, hogy egy tanuló, mint tanár tér vissza a katedrára. Milyen érzés, mikor egy volt diákból tanár lesz?
Mindig jó érzés amikor egy tanítványt kollégaként köszönthetünk újra az iskolában. Úgy gondolom ez elsősorban nekik szokatlan az elején. Azokkal az emberekkel akiket eddig tanáraként kezelt, most egy sokkal közelebbi viszonyt kell kialakítani. Én magam is sok olyan diákot tanítottam akiket ma már a kollégámnak tekinthetek és nagyon jó viszonyt ápolunk a mai napig. Sajnos vannak akik pár év után elköszönnek a pályától és már szakmába kezdenek, de bőven akadnak akik életüket a tanításnak szentelik.
Eddigi pályafutásának mi a legemlékezetesebb pillanata?
Azt hiszem a te korodban én is ugyan ezt a kérdést tettem volna fel. De úgy gondolom nincs olyan, hogy egy legemlékezetesebb pillanata, legalábbis ami engem illet. Nem is lenne jó, hogyha ki tudnánk emelni egyetlen pillanatot. Nagyon sok szép emlékem van, inkább így fogalmaznék. Például amikor egy volt tanítvány a kisbabáját jön megmutatni. Vagy amikor egy diák egy országos versenyen eredményesen szerepel és ilyenkor természetesen büszke rájuk az ember. Volt olyan, hogy egy tanítványom az érettségi maximális pontszámát túlteljesítette, mert egy adott feladatot több szempontból megfelelően tudott megoldani. Ezek mind büszkeséggel töltik el az embert. És ez csak pár emlékezetes pillanat volt a sok közül, de nem igazán tudnék csak egyet kiemelni és azt gondolom ez így is van rendjén.
Készítette: Szalma Lili
