Nem publikált cikkek
„Legyen sikk a tanulás!”
- Interjú Zentai Gáborné iskolaigazgatóval
A mostani cikkem aktualitását az adta, hogy sok diáktársam általános iskolájának igazgatója, Zentai Gáborné, a Százhalombattai 1. Számú Általános Iskola igazgatója 2012. év végével nyugdíjba vonul.
Milyen érzés volt a hatvanas években VMG-s diáknak lenni?
Nagyon jó volt. Sokan kerültünk az érdi gimibe a volt battai osztályunkból. Ennek köszönhetően mindnyájan ismertük egymást, így nem volt nehéz beilleszkedni az új közösségbe. Sikerült nagyon jó osztályközösséget kialakítani. Sokukkal máig is nagyon jó kapcsolatban vagyok.
Volt az iskolának egy rendkívül jó hangulata. Büszkeséggel töltött el bennünket, hogy gimnazisták lettünk egy új iskolában, és felemelő érzés volt az is, hogy együtt laktuk be az iskolát, mi alakítottunk ki a később is folytatott hagyományokat. Sok lehetőséget adott ez az időszak arra, hogy az ötleteinket megvalósítsuk, és kipróbáljuk magunkat.
Milyen volt az iskola technikai felszereltsége az iskolaalapítást követő időszakban?
A kornak megfelelően jól felszerelt iskola volt. Voltak speciális szertárak, megvoltak azok az eszközök, amit 1966-ban el lehet képzelni, mivel egy új iskola volt. Minden tárgyi feltételt igyekeztek biztosítani számunkra. Tehát annak nem volt akadálya, legalábbis tárgyi feltétele, hogy azon a szakon tanuljunk tovább, ahol szerettünk volna.
Milyen tantárgyakat tanítottak?
Akkoriban még nem volt informatikaoktatás, és nem voltak még tagozatok sem. Összesen három párhuzamos osztály indult évfolyamonként.
Voltak kedvenc tanárai?
A legtöbb tanáromra szívesen emlékszem vissza. Fiatal és lelkes volt a gárda. Szinte minden tanár akkoriban került az iskolába, és szívvel-lélekkel mellettünk álltak. Nemcsak tanítottak, hanem a nevelésünkre is nagy figyelmet fordítottak.
Milyen volt az iskola továbbtanulási aránya?
A 32 fős osztályból 28-an tanultunk tovább a felsőoktatásban, a többiekből pedig kitűnő vállalkozók lettek.
Milyen közösségi programokat szervezett a hajdani iskola?
Minden ugyanolyan volt, mint manapság, csak a módja volt más mindennek. Volt karácsonyi klubdélután, voltak iskolai és osztálykirándulások.
Milyen nyelveket tanítottak az iskolában?
A kötelező nyelv az orosz volt. Ezen kívül angol nyelvet is tanultunk. Én is ezt tanultam, mert ebben az időben az volt a feltétel a tanári pályára való bejutásnak.
Akkor is szükséges volt nyelvvizsga a továbbtanuláshoz?
Nem volt szükséges. Még a diploma megszerzésének sem volt feltétele akkoriban. Aki ennek ellenére mégis szeretett volna nyelvvizsgát tenni, az a rigó utcai nyelvvizsgaközpontnál megtehette.
Kik jelentkeztek gimnáziumba?
Azok, akik már a jelentkezéskor, 14 éves is tudták, hogy tovább akarnak tanulni. A többiek szakiskolába jelentkeztek és szakmát tanultak.
Milyen volt a tanulók szorgalma?
A gimnáziumba olyan tanulók mentek, akiknek volt céljuk és elképzelésük a jövőjüket illetően. Így tehát a szorgalommal nem volt gond. Azonban az is igaz, hogy a mi szorgalmukat is befolyásolta a körülmények, lehetőségek változása.
Ki ösztönözte arra, hogy a pályaválasztásakor a tanári pálya mellett döntsön?
Még az általános iskolában dőlt el, hogy tanár szeretnék lenni. Az első perctől kezdve, amikor bekerültem az általános iskolai falai közé, már tudtam, hogy mi szeretnék lenni. Ezt követően más pályát el sem tudtam magamnak képzelni. Szerencsésnek mondhatom magam ezen a téren is, hiszen a tanítóim voltak a példaképeim. Az utam kijelölődött.
Ezt követően, amikor úgy 7-8. osztályos voltam, a magyartanárom volt az egyik tanár, aki bevont engem az olyan feladatok elvégzésébe, mint például a dolgozatok javítása. Belekóstolhattam annak ízébe és örömébe. Megérintett a dolog.
Egy pillanatra sem bántam meg soha, hogy ezt a pályát választottam. Én az egész pályámra úgy tekintek, mint egy örömteli dologra. Persze nehézségekkel teli, állandó tanulást és odafigyelést igénylő munka, de sok felejthetetlen, örömet éltem meg ebben a csaknem negyven évben.
Mit gondol, milyen egy jó tanár?
A jó tanár szeresse a gyerekeket. Ez a legfontosabb ezen a pályán. Próbálja meg megérteni az adott korosztályt, amivel foglalkozik. Így például a kamaszokat is. Ismerje alaposan az általa oktatott szaktárgyat. Tudja lekötni a tanulókat, hogy azok szívesen tanulják a tantárgyat. Fontos, hogy ösztönözze a tanulókat arra, hogy folytassák tanulmányaikat jó középiskolákban, majd később pedig felsőfokú intézményben.
Az intézmény, ahol én pályakezdő korom óta tanítok, rengeteg értékes felnőttet adott. Sok tanítványunkból lett felelős beosztású felnőtt, nagyon jó szakemberek kerültek ki iskolánkból. Büszkék vagyunk arra, hogy ismereteikhez mi adtuk az alapokat.
Miben hasonlít a mai ifjúság a régihez?
Nem lehet összehasonlítani az akkori korosztályt a maival. Akkor is voltak kamaszok, sőt! Sokat változott azóta a világ! Ma mások az elvárások, és másban nőttek fel az akkori diákok. Például nálunk is kötelező volt a matrózblúz, de nálunk még az iskolaköpeny is. De ezek a dolgok a más elvárásokhoz tartoztak, nem volt ekkora igény a külsőségek előtérbe helyezésére.
Mit gondol, az új köznevelési törvény mennyiben szolgálja az ifjúság tudásszintjének emelését?
Várakozással tekintünk a dolog elé. Majd meglátjuk.
A következő évtől a Klebensberg Intézményfenntartó Központhoz kerülnek a pedagógusok. Ez milyen változásokat fog okozni?
Nagyon sok változásra számítunk. Konkrétan még nagyon sok területen nem derültek ki a velünk szembeni elvárások. Jelenleg még kidolgozás alatt vannak az egyes hatáskörök. Egy dolog biztos: az oktatást az állam fogja irányítani, a tankerültek az iskolákat koordinálják, és a szükséges átalakításokat határidőre elvégzik. Az intézmények karbantartás pedig továbbra is az önkormányzat hatáskörében maradhat.
Az Ön intézményéből kikerülő nyolcadikosokat milyen útravalóval látják el?
Mi minden feltételt próbálunk biztosítani a tanulók számára, hogy magabiztos, megalapozott tudással vágjanak neki a felvételi vizsgáknak. Elvárjuk tőlük később is, hogy igyekezzenek tartani a színvonalat.
Milyen jótanáccsal látná el a mi iskolánk tanulóit?
Próbálják jól érezni magukat az intézmény falai között! Alakítsanak ki baráti társaságokat, mert fontos a jó közérzet, serkenti a tanulást, a tudásszomjat. Legyen sikk a tanulás! Kössenek életre szóló barátságokat! És ez legyen igaz tanulók és tanárok közötti kapcsolatokra is!Készítette: Nedeczky Zsófi
